Templomépítésre készülnek Túrterebeshegyen
Mi történik, amikor az ember álmodni mer? És amikor álmait meg meri osztani másokkal is? Ott csodák történnek! Egyik ember hittel álmodott álma - ha nem a józsefi történetben gondolkodunk - a másikét erősíti. Így, egymás hitét erősítve éli mindennapjait Túrterebeshegyen egy maroknyi közösség.
A kicsiny, negyven lelket számláló túrterebeshegyi reformátusság gondozását a túrterebesi lelkész végzi. Adorjánhoz tartoztak, amíg egy tavaszi olvadás el nem vitte a hidat, amin az adorjáni lelkész gyalogszerrel megközelítette a települést. Templomuk nincs. Előbb házaknál tartották a kétheti rendszerességgel az istentiszteleteket, majd Mike Sándor és családja felajánlotta istentiszteleti célra a volt gyümölcsátvevő központot. Azonban ez a hely, a maga 25 ülőhelyével kicsinek bizonyult a lelkiek után egyre inkább vágyódó gyülekezeti tagoknak. Nagyobb ünnepek alkalmával a férfiak csak a teraszon fértek el, az úrvacsora jegyeiben az udvaron részesültek.
Az elmúlt év húsvétján, amikor a gyülekezeti látogatottság jóval száz százalék fölött volt, még csak vágy szintjén hangzott el, jobbára csak ott, a belső szobában: De jó lenne egy templom! Aztán a decemberi hónap, az újonnan felálló gyülekezeti vezetőség, köztük a hegyi presbiterek és a gyülekezet gondnoka felvállalták és kimondták: szükség van a templomra. Elindult a tervezés, a helykeresés. Több helyszín is szóba került, végül a Mike Sándor és családja által felkínált, a mostani istentiszteleti helytől pár portányira lévő terület tűnt a legalkalmasabbnak.
A presbitérium egyhangú pozitív döntését a gyülekezeti közgyűlés erősítette meg, amelynek ugyancsak egyhangú helyeslő döntése mutatja: mindenki szívügyének tekinti az új istenházát. Mert nem kellett kérni, győzködni, hirdetni: Isten olyan gondosan előkészítette ennek a templomnak a fizikai és a lelki helyét, hogy már sokan látják maguk előtt a domboldalban emelkedő, csillagos-kakasos tornyot.
